Mintha csak tegnap lett volna. És mégis annyi minden történt azóta.

Az első 2 és fél évben a nap minden percét együtt töltöttük.(de jó is volt :-))

 Aztán jött a bölcsi... Akkor még  nagyon sok időt töltöttünk együtt és szinte mindenről tudtam mikor mi történik vele. :-) Mellesleg a mi bölcsink nem a bölcsik gyöngyszeme volt, inkább gyermekmegőrzőnek mondanám. De Dani ezt is szerette, hamar beilleszkedett, vágyott már a gyerek társaságra.

Aztán hamar eljött az ovoda kezdés is. Vegyes csoportba járt oviba ami nagyon jól bevált. Rohamos fejlődésnek indult minden téren. A nagyobb gyerekek tanítgatták a kicsiket. Sok- sok verset, mondókát tanult, egyedül kezdett öltözni-vetkőzni, önállóan evett, ivott, és meg is terített. :-) Na ekkor éreztem először azt , hogy már nem csak én és ő vagyunk....már nem tudok minden percéről mindent....már nem meséli el részletes a nap minden mozzanatát. Ezt nehéz volt megélni...de lassan önállósódik a gyerek. :-)

És most az idei év a harmadik nagy vízválasztó...az iskola. Na kétségtelenül ez a legnehezebb. A kisgyerekemből, kiskamasz kezd lenni. :-) Alig lehet kihúzni belőle mi történt aznap, már csak sutyiba ad puszit, a suliba...ésatöbbi.
Ilyenkor látom hogy milyen hamar felnő, és nagyon kevés időnk van igazán együtt lenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.