Igazából már nagyon vártam a végét, jó lesz már vakáción lenni. De azért kicsit szomorú is vagyok, mert szerettem ide járni. Azt hiszem nekem voltak a világ legjobb ovónénieim. Egy csomó mindent megtanítottak nekem. (és néha anyáéknak is :-)) Nagyon szerettem őket és biztos nagyon hiányozni fognak. De majd mindig meglátogatom őket.

Az utolsó egy évben nagyon sokat fejlődtem anya szerint. Cipőt is tudok kötni, késsel villával eszek, szépen öltözködök (már nem áll össze vissza rajtam a nadrág:-)))), és a beszédem is sokat tisztult.

Egy valami van amiről nem tudtam még lemondani 7 évesen se. Mégpedig hogy éjszaka ne járjak át anyáékhoz aludni. :-S A legnagyobb baj az hogy anya és apa nem is ébrednek fel amikor átmegyek igy esélyük sincs visszaterelni a szobámba. Mindig engem kérlelnek hogy most már ne menjek át éjjel. De az a helyzet hogy én se akarok átmenni. Nem is emlékszem mikor megyek és hogy kerülök oda!!! :-))))) Szóval nem tudom mi lehet a megoldás. De az ágy már igen kicsi mindhármunknak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.